Az ember tragédiája. Az ember tragédiája keletkezése

[Attila]

Az ember tragédiája
Az ember tragédiája keletkezése (1860)


szabadságharc bukása, magánélete, betegsége (kétségbeesés, bizakodás)
XIX. század. uralkodó filozófiai irányzata:

Gondolati líra: a költészet nagy általános témái (élet, halál, szerelem, az élet célja, eredménye) mint problémák jelentkeznek.
a bibliai mítosz alkalmas arra, hogy abból kiindulva az emberiség fejlődését végigkövessük (a jövőt is)
Madách filozófiai kérdései:

Mi az értelme azok életének, akiknek a sors nem adott alkalmat arra, hogy emberi nagyságuk kibontakozzék?
Miért küzdöttek a hősök, ha utódaik rabok maradtak?
Van-e értelme küzdeni eszmékért, melyeket az utókor elavultnak tart?
A végzet irányítja-e az ember tetteit, s ha igen, van-e értelme bűnnek, erénynek?
műveiben a tragikum értelmet, a végzet értelmetlenségének állandó jelenlétet, kikerülhetetlen bekövetkezését kereste
tiszteli a természetet, az embereket megpróbálja beleágyazni a környezetükbe. Ezek az eszmék meghatározzák az emberek tetteit.
A múltban kutat, a jelenben szemlélődik, a katasztrófákat írja le (a természeti meghatározottságtól nem menekülhet az ember)
Művei a klasszikus német filozófiába tartoznak: pozitivizmus

Szerkezet:


15 szín.
Keretszínek:
I: A mennyekben
II: A paradicsomban
III: A paradicsomon kívül
XV: A paradicsomon kívül
Történeti színek: IV-XIV.

Keretszínek:

A tragédia keretszínei önálló drámai egységet alkotnak. Az Úr és Lucifer között konfliktus támad a világteremtésről. Az Úr elégedett a világgal, szerinte kész, befejezett. (Deizmus: az a felfogás, amely elismeri Isten létezését és világteremtését, de szerinte a világ további alakulásába az Isten nem szól bele). Az angyalok szerint a világ tökéletes. Lucifer lázad az úr ellen, mert szerinte az embereknek nincs öntudatuk. Lucifer a teremtés értelmét vonja kétségbe az ember révén.

Bekövetkezik-e:


Az emberiség pusztulása
Nincs szabad emberi akarat
Öröklődés
Fejlődés előrelépés

Lucifer jelleme:


tagadás szelleme
kiűzetés, "bukott angyal", ördög
két fa: halhatatlanság fája, tudás fája.
a tudás és a kételkedés képviselője

Lucifer célja: az Úr hatalmának megdöntése, az emberi lét céltalanságának bizonyítása, az emberi történelem tehetetlenségének demonstrálása. Lucifer összetett figura, hiszen végzete a szüntelen bukás, de mégis újra lázad. Az önálló akarat szószólója. A hittel szemben a tudás hangoztatója. Lucifer első sikere: az embert engedetlenségre készteti - eredendő bűn. Ádám kíváncsisága a jövőre irányul, hogy megtudja, miért fog küzdeni, érdemes-e. Álomutazás = Lucifer által elképzelt jövő. Lucifer mutatja meg a jövőt, a saját céljainak megfelelően, s általa kreált történelmi képeket láthatunk. Lucifer Ádám kísérője, ô magyarázza az ember sorsát, ők nem kerülnek konfliktusba. Éva kettejük közé áll: Ádám egyoldalú idealizmusával és Lucifer eszménytelenségével szemben a sokszínű, változatos" természetet" képviseli.

Összeütközések:


hit, tudás↔kétely
érzelmek (a szív) ↔tudás (az értelmek)
lemondás, csalódás, értelmetlenség, hit, remény
Lucifer és Ádám vitája = Madách belső vívódása, vitája

I. Mennyország (Úr, angyalok, Lucifer):

Modern nyelvezet. Jellemzi. Az Úr megsértődik, hogy Lucifer nem dicséri őt (nem hagyományos isten). Úr = mesterember. Lucifer (=születet gonosz) bírál, megfogalmazza véleményét (a teremtés gyermekes játék). Követeli a jussát, érvel, mint egy ügyvéd.

II. Bűnbeesés (Ádám, Éva, Lucifer):

Lucifer ismét érvel | elgondolkodtat | meggyőz. Ez a Bibliában nem így van. Lucifer meginog, érvel és gondolkodik, ravasz módon saját céljaival szemben beszél (furfangos). Gonosz, ártani akar a kíváncsi embernek. Ádám elhagyja az urat és az Úr is Ádámot. Maguktól akarnak elmenni a Paradicsomból.

III. Pálmafás liget(Ádám, Éva, Lucifer):

Megteremtik az otthont (optimizmus, bizakodás). Ádám előre, Éva visszatekint. Innentől beszélünk az emberről. Ádám hisz abban, hogy egyedül is boldogulni tud, megkérdőjelezi, hogy a teremtés jogos-e. Az ember nem felel meg Lucifer céljainak, ezért megmutatja neki a jövőt, annak árnyoldalait, nincs értelme megölni az embert.



Történeti színek:

Fő kérdése: az uralkodó eszmék. Madách szerint a történelmet eszmék irányítják, ez az eszme megjelenése és kiteljesedése után eltorzul, visszájára fordul és ebből kialakul egy új eszme.

Időbeliség:


a keretszínhez képest a történeti színek a jövőt mutatják,
Madách korához képest a múltat, a jelent és a jövőt is.

IV. Egyiptom (Ádám = fáraó, Lucifer = miniszter, Éva = rabszolgafeleség):

Ádám fáraó, abszolút uralkodó, célja: a boldogság elérése. Piramist építtet, hogy halhatatlan legyen. Egy ember miatt millióknak kell meghalni. Az öncélú, egyéni dicsőség hajhászása az eszméje. Éva az egyenlőséget, a szabadságot képviseli. A rendszer nem megfelelő, „Milliók egy miatt”. Éva nyitja fel a fáraó szemét (emberi érzelmek). Megfordítja a tézist (antitézis). Nem áll be a harmónia (új és régi tézis = szintézis), ez Lucifer érdekeit képviseli. Új eszem egy a milliók miatt.

V. Athén (Ádám = Miltiádész, Éva = Luciana, Lucifer = Ádám fegyvernöke):

Uralkodó eszme: szabadság. A nép legnagyobb bűne a hiszékenység, a befolyásolhatóság. Ádám csalódik a népben. Az egyes ember szabad ugyan jogilag, de valójában, lelkileg mégsem az. Egy a milliók miatt. Demagóg (=lázító, ellenszólások) a nép hisz nekik, az ellen fordul, aki értük volt, az ellentézis is hibás. Éva hisz Ádámban (rendületlenül), a népharag majdnem őt is eléri, templomba menekül. Nincs igazi magánélet, nincs boldogság. Alapeszme megsemmisül => Ádám csalódik. Új eszme: mindenki a saját boldogságát kereste (élvezetközpontú). Ádám érzelmi társa Éva, értelmi Lucifer.

VI. Róma (Ádám = Sergilius, Éva = Júlia, Lucifer = Milo):

Eszmenélküliség, züllöttség, anarchia jellemző erre a korra. Éva és Péter apostol a szeretet és a testvériség megtestesítői. Nem hisznek az istenekben, mindenki az élvezetért él. Lezüllött az élet és kiürült. Nincs társadalmi és magánéleti boldogság. Az élet nem ér semmit, de a halált se tiszteleik. Nincs fejlődés, csak visszafejlődés. Nincs összefogás, Péter apostol visszavezette Ádámot a jó útra. Új eszme: lovagkor, keresztes lovagok, kereszténység.

VII. Konstantinápoly (Ádám = Tankréd, Éva = Izóra apáca, Lucifer ( fegyvernök):

Kereszténység, mély és igaz vallásosság. Nincs magánéleti boldogság. Ádám csalódik a lovagi erényekben, a szeretetben, a testvériségben. Teológiai vita: Jézus tanításaiból dogma lett. Véres csaták a hit miatt, a lovagok sem felelnek meg a kor eszméjének. Rabló lovagok, az emberek félnek tőlük. Évától, a nőideáltól a korszellem és az apácazárda fala választja el. Tolerancia hiánya, új alapelvet szül. Új eszme megbocsátás, tolerancia = realizmus. Ádám már másodszor csalódik az eszmékben!

VIII. Prága I (Ádám = Kepler, Éva = Borbála, Kepler neje, Lucifer = Kepler famulusa):

Hasonlít Rómához: eszme nélküli, értékvesztett világ. Ádám lemond az aktív cselekvésről, a szemlélő szerepét veszi át. Ádám, mint Kepler, a zseniális tudós elveszti reményét. Ebben a színben megnő Éva szerepe. Megjelenik az inkvizíció, ami a tudományok ellen van. Éva gyenge jellem, nem elégedett Ádám munkájával, rangjával. Ádám a tudományok felé fordul. Azt szeretné, hogy ne kelljen küzdeni, előítéletek nélkül világot, hit és babona nélkül. Nincsen családi boldogság, elhanyagolja a feleségét, nem szellemi társ. A tudományokban nem tud érvényesülni (horoszkópkészítés, jóslások = nem igazi tudományok). Közömbös, nem akar változtatni.

IX. Párizs (Ádám = Danton, Lucifer = bakó, Éva = arisztokrata nő, pornő):

Álom az álomban. Ádám. Ismét van eszme: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ez a három eszme összefoglalása az eddigi eszméknek. Itt is csalódik, mivel a nép ellene fordul, de a hite mégis megmarad. A vérontás a lényeg, nem, pedig az alapeszme. Maga fekszik a guillotine alá.

X . Prága II. (Ádám = Kepler, Éva = Borbála, Kepler neje, Lucifer = Kepler famulusa):





A Tragédia cselekménysorozata az Édenből indul: a bűnbe esett két emberi ős, Ádám és Éva kiűzetésével a Paradicsomból (1-3 szín). A lét tudatára ébredt ember ismerni akarja ivadékának, az emberiségnek jövőjét, Lucifer álmot bocsát rá és végigvezeti őt az emberiség történelmén. A 4-14. színek az álomlátás színei, az emberiség történelmének felvonultatása a világtörténelem rendjében a kezdetektől (ókori rabszolgatartól) a Madách szerint elképzelt jövőig. A történelmi színek a hegeli tézis-antitézis-szintézis jegyében pompásan festett miniatűrök, jellemző képét adják az egyes koroknak. Ádám sorsa a történelmi korokban mindvégig bukás; mindegyik jelenet egy-egy kis tragédia, amelyben a hős azon bukik el, ami a legjobb benne, eszményi önmegvalósítása jut zátonyra, eszményeivel bukik. A kor nemes eszmei tartalmát képviselő, a tulajdonképpeni történelmi ember törekvései elakadnak, megtörnek a percemberkék többségéből álló történelmietlen közegben. Ez adja a Tragédia főkonfliktusát, azt sugallva, hogy nem lehet úszni a kornak ellenében, a tömeg vezére csupán az lehet, aki hozzá hasonul.

Ádám bukása ellenére a töretlen akarat képviselője; az ő jellemét egészíti ki Lucifer, mint a szabadság, önállóság és az ennek kielégítését biztosító tudás igényének hordozója, Éva alakja pedig mint a költőiség, líraiság forrása, az érzelem megtestesítője. A főszereplők képviselte hármas jellemrendszeren keresztül bontakozik ki a mű leghatározottabb jelentéstartalma: az ember tragédiája az, hogy az akarat, az ész, érzelem diszharmóniája megbontja a tökéletes létezésformát. Az Úr szava a végjelenetben (15. szín) a három egységben jelölt megoldást, s választ ad arra is, mi az értelme az emberi életnek: hogy halandósága tudatában is legyen képes küzdeni végzete ellen, s vállalja a személyiségben rejlő érték érvényesítését. Az ember tragédiája nem a történelmi színekben kezdődik, hanem amikor a tudás és az élet fölötti uralom megszerzésének útjára lép.